Nem fogom többet megenni a macska kaját se mielőtt, se miután Ő megette.
Nem fogok többet használt kottont belőni a gyors étterem ablakán a kocsiból, akármennyire jó illata is van.
A számítógép egere (ellentétben az igazi egérrel) ehetetlen, akárcsak a tv távirányítója.
Ha hánynom kell ígérem, nem fogom utolsó erőmet is arra használni, hogy egy kis szőnyeg darabot találjak.
Ígérem többet nem hányok az autóban.
Nem fogok többet halott állatok tetemébe belehemperegni.
Soha többé nem eszem meg más állatok ürülékét.
Soha többé nem adok puszit a gazdinak, közvetlenül állati ürülék evése után.
A hörcsög eledele, és a macska alomja nem étel.
Soha többé nem eszek zoknit, sapkát, pólót, szemetet, és főleg ha megettem őket, utána nem hányom ki a hátsó udvarra.
Soha többet nem ébresztem fel a gazdit úgy, hogy a hideg nedves orrommal a hátsó felét bökdösöm.
Soha többé nem rágom meg a fogkeféket, fésűket stb., legalábbis anélkül nem, hogy szólnék róla.
Soha többé nem rágom meg a ceruzákat, krétákat. Kifejezetten nem a pirosakat, amitől a gazdik azt hiszik, hogy iszonyúan vérzem.
Az autóban utazva, nem fogok hisztizni azért, hogy húzzuk le az ablakot, miközben odakint szakad az eső. (és teljes súlyommal se állok rá többet az elektromos ablakemelő 'felfelé' gombjára, miközben a fejem kint van, és a gazdi így nem tudja lehúzni, hogy segítsen rajtam - nemrég majdnem megfulladtam -)
Soha többé nem fogok koszos, nyálas teniszlabdát dobni a wc-n ülő emberek nadrágjába.
Emlékezni fogok arra, hogy nincs ajtócsengőnk, tehát nem fogok ugatni, ha hallok egyet a tv-ben.
A kanapé nem szalvéta. Sőt a gazdi öle se az.
A fejem nem szerves tartozéka a hűtőszekrénynek.
Soha többé nem harapom meg a rendőrt, aki éppen a gazdi jogosítványáért nyúl be az ablakon.
Ígérem, figyelek arra, hogy ne kelljen hirtelen felugranom, amikor a dohányzóasztal alatt fekszek.
A szemetesek nem lopják el a dolgainkat!
Még azelőtt kirázom az esőt a bundámból, MIELŐTT belépnék a házba.